Eddigi életem során - ez nálam perpillanat 2 hónapot és 21 napot jelent - szóval ez alatt a 2 hónap és 21 nap alatt háromszor fordult elő, hogy kettesben maradtam otthon apával. Először azért, mert anya ment a déembe vásárolni. Valami "női dolgokat". Ne kérdezzétek, nem tudom, mi az. Babatársaim figyelmeztettek, hogy ha azt hallom, felnőtt dolog vagy ez a felnőttek dolga, akkor ne kérdezősködjek, hanem hagyjam rájuk. De női dolgokról nem volt szó... Akkor a kíváncsiságtól alig bírtam kivárni, hogy hazajöjjön, és az az idő, amit a felnőttek félórának neveznek, nekem napoknak tűntek. És ahogy elnéztem apa arcát, neki is.
Másodszor a piacra ment anya. Mert ő azt nagyon szereti állítólag: szombat reggel, friss gyümölcs, zöldség, ismerősök, finom lángos... Biztos ez is ilyen női dolog vagy mi, mert apa nem nagyon tiltakozott, hogy ő is szeretne menni. Mi inkább sunytunk egyet. Halljátok? Sunytunk!!! Ezt a szót nemrég tanultam, nagyon birom. Szóval annyira jól elvoltunk, hogy apa még a mobiljáról is megfeledkezett (kinnt hagyta a töltőn a nappaliban), így anya hiába hívott, hogy minden oké-e idehaza, nem ért el minket. Úgyhogy nyargalt haza, mert már látta maga előtt, ahogy apa kétségbeesve rohangál velem, és végső elkeseredésében a "nézését meg a járását" énekli, hogy abbahagyjam a sírást. Anyának hatalmas fantáziája van, mit mondjak.
Harmadszor meg a Tescoba ment bevásárolni. Kifejezetten kérésre ő és nem apa. Egy barátnője isnpirálta, aki állítólag szintén alig várta, hogy mikor a kislánya pici volt, hogy kiszabadulhasson végre este a Tescóba - egyedül! - vásárolni egy jót. Ne kérdezzétek, miért, nekem csak annyit mondanak: ezek ilyen női dolgok.
És most jött el az, mikor egész napra ketten maradunk apával. Egggész nappra. Az assetudom mennyi. De ahogy anya búcsúzott, úgy soknak tűnt. Remélem, azért gyorsan elröppen az idő. Ne kérdezzétek, anya hova ment. Mi mást is mondhatnék, mint hogy női dolog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése